a Hangulat presszóban lehetett videót nézni a nyolcvanas években. A presszós hetente két-három alkalommal tartott képmagnós klubot, amikor is italfogyasztás és dohányzás közben lehetett nézni az NSZK-ből csempészett nyugati mozifilmeket, hangalámondásos VHS kazettákról. A presszós ráérzett a piaci résre, mert vidéken a nyolcvanas évek közepén nem volt gyakori a VHS magnó. Az osztályunkban is csak a szobafestő fiáéknak volt, de annak az apja folyton maszekolt.

Persze volt mozi nálunk is. De ott nem adták a Terminátort és/vagy a Rambot hiába volt magyar a producere. Nyilván jogosan merült fel a piaci igény egy szocialista kisvárosban is a VHS-re és nem csak a pornó miatt. A digitális tv-k korában persze megmosolyogtathat bárkit, hogy mi értelme VHS kazettára rögzíteni pl. egy koncertet vagy futballmérkőzést a televízióból, de ezen bejegyzés még véletlenül sem generálná tovább az analóg vs digitális vitát. Amúgy, ha nem akadt más megoldás, akkor a VHS magnót használtuk akkoriban hangrögzítésre is. Ha egy zenekar képes volt eljátszani a dalát élőben, akkor a kép mellett a hangot is lehetett mágneses jelek formájában, értékelhető minőségben rögzíteni sztereóban, VHS szalagra. Pl. a frontkeverőn mindig van 2 csatornányi hang kimenet, amit rá lehet kötni, akár előfokok után, egy VHS magnóra. De a szakmázást már az öregek is unják. Térjünk a lényegre.

Tinik voltunk akkoriban. Nem nagyon járhattunk presszóba sötétedés után. Ha felnőtt kíséretében, az más volt.  Az akkori csajom szomszédja jófej volt. Néha elmehettünk vele képmagnós klubba. Az akkori csajom szép lány volt. A nagybátyja meg filmes. Például a Werckmeister harmóniákban játszott szerepet a nagybácsi, valamelyik bolygó volt és keringett a Nap körül. A kocsmajelenetben. Tényleg szép volt az unokahúga. Nekem meg imponált, hogy a csajom nagybátyja operatőr. Tini voltam. Hagyjuk. Csak a film miatt jutott eszembe. Meg az is, hogy a csajomék szomszédja jófej volt. Egy IBUSZ-lakás alatt élt. Az volt a melója, hogy rendbe tartsa a pecót, korai Airbnb mondjuk. Például csinált olyat a szomszéd, hogy a csajom születésnapjára kölcsönadta nekünk egy estére az ingatlant házibulizni. VHS magnóstul meg minden. Az hagyján, hogy a szomszéd jófej volt. Tinik voltunk. Egy huszonos hozzáállása kihagyhatatlan példaértékkel bírhatott abban a korban, ha úgy állunk hozzá, a szomszéd meg huszonos volt, de generációs nézeteltérések ide vagy oda, nem csak, hogy kölcsönadta az IBUSZ lakást házibulizni, hanem eljárt velünk szórakozni is, ha ahhoz volt kedve.

Az egyik este a csajommal smároltam a kapuban. Tényleg, mint egy népdalban. Ódákat tudnék zengeni róla, mert dolgoztak a hormonok és tényleg szép lány volt, de szigorúan volt tartva. A házban nem lehetett semmi szex. Illem volt. Búcsúzkodtunk. Jött a szomszéd, hogy megy a képmagnós klubba, és hogy van-e kedvünk. A kislány nyilván visszament a házba én meg a szomszéddal átmentem a Hangulatba megnézni, ha jól emlékszem, a Mad Max-et.

Holott fogalmam sem volt semmi apokaliptikáról akkoriban, nyári szünet volt, 86, azt sem tudtam, hogy ausztráliai Mel Gibson, vagy hogy merre van Csernobil. Azt sem tudtam, hogy illegális képmagnó klubot tartani a Hangulatban. Oké, gyerekfejjel bele sem gondoltam, de nyilván egy presszós jó kapcsolatokat ápolt a hatóságokkal, nyilván tudták a rendörök a nyilvános vetítésről, és nem is ezért volt illegális, hanem mert manapság már a DVD-k elejére is oda van írva, hogy a nem lopnál táskát. Mielőtt paragrafusokba bonyolódnánk, mentségemre legyen mondva, hogy tinédzser voltam, kiskorú, megmár úgyis elévült. Mindegy. A szomszéddal beültünk a Hangulatba megnézni a Mad Max-et. Először a pultnál kértünk valamit. Álldogáltunk. Már ment a film. Pár perce vártuk az italt, a pultos is belefeledkezett az élménybe, pedig nem voltak olyan sokan, alig harminc néző, kb. 10 asztal, meg a pult, amikor valamiért leállt a film. A pultosnál volt a távirányító. Nyomogatta, elindult a film, aztán megint leállt, pár pillanat, megint csak a kimerevített kép, aztán ment tovább simán. Mad Max. Hangulat. A képmagnós intermezzo után a pultos kiszolgált minket. Mondta, hogy asztalhoz is megy és ő is szed le. A szomszéd úgy döntött, hogy leülünk. Mondta a pultos, hogy 50 fillér per fő. A szomszéd pengetett. Én kiskorú voltam. Leültünk. Ittam a bambim, már letoltam a felét, amikor megint megakadt a film, a Mad Max. Mondjuk lehetett volna, de nem váltott ki nagy reakciót a jelenlévőkből, de azért jónéhányan nemtetszésüknek adtak hangot. A pultos vállvonogatva szentségelt, közben nyomkodta a VHS magnó távirányítóját. Elindult újra a Mad Max. A film. Magyar hangalámondással. Közben az ital elfogyott. A szomszéd úgy döntött, hogy nem maradunk tovább. És abban a pillanatban a film újra leállt. A pultos dühösen a földhöz baszta a távirányítót és odament a tévékészülékhez. Ütögette az oldalát. Közben a film újra elindult. A pultos elégedetten jobbra el. Közben mi távoztunk a Hangulatból.

A szomszéd csak hazafelé mesélte el, hogy ugyanolyan VHS magnója van az IBUSZ lakásnak, mint a Hangulatos presszósnak. És, hogy ugyanolyan a távirányítójuk is.

#film