analogvsdigital

Régi hagyománya a popzenének a minimál refrén. Elég csak dalszövegben a Dadada-ra vagy a Surfing Bird-re gondolni. Ezért nem is annyira meglepő, hogy idén egy olyan dal képviselte hazánkat az Eurovízión, aminek a refrénjének a dalszövege nem nagyon jelent semmit semmilyen nyelven. Vagy mondhatjuk úgyis, hogy annyi mindent jelenthet, hogy irodalmi Nobel-díjas legyen a talpán, aki megfejti ezt a refrént:

jálomálom ja

tádidin ná náa

jálomálom alahua

jálomálom á

tádidin ná ná ná

jálomálom álomálom

Szép munka. De, hogy még véletlenül sem lehessen a posztot fanyalgással vádolni, ezért következzen 10 magyar dal, aminek a refrénjének a szövege: lalalala, sálálálá, pararara, nánánáná, óóóóóó, úúúúú stb.

Magna Cum Laude - Vidéki sanzon

Aki elmúlt 20 és elmúlt 40, tuti hallotta már legalább egyszer minden idők magyar slágerét a Magna Cum Laude-től. A címe Vidéki sanzon, és akkora kultúrtörténeti tényező a magyar könnyűzenében, hogy lagzikon is kérik a dalt. A refrénje a Nánánánánánánáná megoldással él szövegileg.

Zorán - Apám hitte

Gyerekkoromban ez volt az első magyar dal, aminek az volt a refrénje, hogy Ná nánáná nánánánánánánánánánáná, és amit hallottam a közrádióban. Jó még kazettásmagnóra sem futotta akkoriban. Így jártam.

Európa Kiadó - A szem és a száj

Minden idők magyar dala. Egy antisztár gyönyörű szavakban hallgatja el, hogy: ó óóó óóóóóó. A refrénre az ügyesebbek ráénekelhetik a U2: With Or Without You című dalának az ó óóó-s részét.

Supernem - Surfpunk

A dadogós punk magyar képviselői csinálnak viccet magukból a pálmafás poszter előtt. Én úgy értem, hogy az a refrén szövege, hogy: Ááá áá ááá ááá áá ááá.

Tankcsapda - Sállállállá (Csak bennem bízz)

Szózat idézetes metál Debrecenből. A refrénje majdnem a the Passenger. Tisztelet. RockMaffia. Sálálálálá.

Punnany Massif - Szabadon

Van olyan, amikor reklámzenében fordul elő olyan refrén, hogy: Nana nananana nanana nanananana nanana. Mondjuk a brand nemzetközisége miatt meg simán üzenet.

Rúzsa Magdolna - Ná-Ná-Ná

A felvétel 2012-ben jelent meg a Tizenegy című albumon. Viszont sohasem feledjük, hogy a délvidéki énekesnő milyen szép sikert ért el pár éve az Eurovízión. Egy Aprócska blues-zal. Mezítláb.

100 Folk Celsius - A mi hangszereink

Ismeretterjesztő dal a magyar country és bluegrass éllovasaitól. A felvételen a zenekar tagjai éneklik el, hogy milyen hangszeren hogyan játszanak és arra kérik a kedves hallgatóságot, hogy a refrént énekeljék együtt, hogy Nánáná Nánánánáná Nánáná Nánánáná.

Dolly Roll - Si bap bap du bap

Vagyok olyan hülye, hogy ráénekeljem a beatjükre a Lust For Life-ot. De, ha nagyon összekapom magam, akkor a Walking On Sunshine-t is rá tudom fütyülni. Mint mindig, jelen esetben is mesterien kölcsönöztek remekműveket a Dolly Roll szerzői. Flipper Öcsi pedig mindent vitt.

Németh Róbert - Láthatatlan ég

Amikor a szerző, aki az egykori Heaven Street Seven basszusgitárosa volt, úgy döntött, hogy szólólemezt készít, nem sokat vacillált, mert tudta, hogy nem hagyhatja le az LP-jéről azt a dalt, amiben azt énekeli a refrénben, hogy Párárárárá rám. 

Persze volt mozi nálunk is. De ott nem adták a Terminátort és/vagy a Rambot hiába volt magyar a producere. Nyilván jogosan merült fel a piaci igény egy szocialista kisvárosban is a VHS-re és nem csak a pornó miatt. A digitális tv-k korában persze megmosolyogtathat bárkit, hogy mi értelme VHS kazettára rögzíteni pl. egy koncertet vagy futballmérkőzést a televízióból, de ezen bejegyzés még véletlenül sem generálná tovább az analóg vs digitális vitát. Amúgy, ha nem akadt más megoldás, akkor a VHS magnót használtuk akkoriban hangrögzítésre is. Ha egy zenekar képes volt eljátszani a dalát élőben, akkor a kép mellett a hangot is lehetett mágneses jelek formájában, értékelhető minőségben rögzíteni sztereóban, VHS szalagra. Pl. a frontkeverőn mindig van 2 csatornányi hang kimenet, amit rá lehet kötni, akár előfokok után, egy VHS magnóra. De a szakmázást már az öregek is unják. Térjünk a lényegre.

Tinik voltunk akkoriban. Nem nagyon járhattunk presszóba sötétedés után. Ha felnőtt kíséretében, az más volt.  Az akkori csajom szomszédja jófej volt. Néha elmehettünk vele képmagnós klubba. Az akkori csajom szép lány volt. A nagybátyja meg filmes. Például a Werckmeister harmóniákban játszott szerepet a nagybácsi, valamelyik bolygó volt és keringett a Nap körül. A kocsmajelenetben. Tényleg szép volt az unokahúga. Nekem meg imponált, hogy a csajom nagybátyja operatőr. Tini voltam. Hagyjuk. Csak a film miatt jutott eszembe. Meg az is, hogy a csajomék szomszédja jófej volt. Egy IBUSZ-lakás alatt élt. Az volt a melója, hogy rendbe tartsa a pecót, korai Airbnb mondjuk. Például csinált olyat a szomszéd, hogy a csajom születésnapjára kölcsönadta nekünk egy estére az ingatlant házibulizni. VHS magnóstul meg minden. Az hagyján, hogy a szomszéd jófej volt. Tinik voltunk. Egy huszonos hozzáállása kihagyhatatlan példaértékkel bírhatott abban a korban, ha úgy állunk hozzá, a szomszéd meg huszonos volt, de generációs nézeteltérések ide vagy oda, nem csak, hogy kölcsönadta az IBUSZ lakást házibulizni, hanem eljárt velünk szórakozni is, ha ahhoz volt kedve.

Az egyik este a csajommal smároltam a kapuban. Tényleg, mint egy népdalban. Ódákat tudnék zengeni róla, mert dolgoztak a hormonok és tényleg szép lány volt, de szigorúan volt tartva. A házban nem lehetett semmi szex. Illem volt. Búcsúzkodtunk. Jött a szomszéd, hogy megy a képmagnós klubba, és hogy van-e kedvünk. A kislány nyilván visszament a házba én meg a szomszéddal átmentem a Hangulatba megnézni, ha jól emlékszem, a Mad Max-et.

Holott fogalmam sem volt semmi apokaliptikáról akkoriban, nyári szünet volt, 86, azt sem tudtam, hogy ausztráliai Mel Gibson, vagy hogy merre van Csernobil. Azt sem tudtam, hogy illegális képmagnó klubot tartani a Hangulatban. Oké, gyerekfejjel bele sem gondoltam, de nyilván egy presszós jó kapcsolatokat ápolt a hatóságokkal, nyilván tudták a rendörök a nyilvános vetítésről, és nem is ezért volt illegális, hanem mert manapság már a DVD-k elejére is oda van írva, hogy a nem lopnál táskát. Mielőtt paragrafusokba bonyolódnánk, mentségemre legyen mondva, hogy tinédzser voltam, kiskorú, megmár úgyis elévült. Mindegy. A szomszéddal beültünk a Hangulatba megnézni a Mad Max-et. Először a pultnál kértünk valamit. Álldogáltunk. Már ment a film. Pár perce vártuk az italt, a pultos is belefeledkezett az élménybe, pedig nem voltak olyan sokan, alig harminc néző, kb. 10 asztal, meg a pult, amikor valamiért leállt a film. A pultosnál volt a távirányító. Nyomogatta, elindult a film, aztán megint leállt, pár pillanat, megint csak a kimerevített kép, aztán ment tovább simán. Mad Max. Hangulat. A képmagnós intermezzo után a pultos kiszolgált minket. Mondta, hogy asztalhoz is megy és ő is szed le. A szomszéd úgy döntött, hogy leülünk. Mondta a pultos, hogy 50 fillér per fő. A szomszéd pengetett. Én kiskorú voltam. Leültünk. Ittam a bambim, már letoltam a felét, amikor megint megakadt a film, a Mad Max. Mondjuk lehetett volna, de nem váltott ki nagy reakciót a jelenlévőkből, de azért jónéhányan nemtetszésüknek adtak hangot. A pultos vállvonogatva szentségelt, közben nyomkodta a VHS magnó távirányítóját. Elindult újra a Mad Max. A film. Magyar hangalámondással. Közben az ital elfogyott. A szomszéd úgy döntött, hogy nem maradunk tovább. És abban a pillanatban a film újra leállt. A pultos dühösen a földhöz baszta a távirányítót és odament a tévékészülékhez. Ütögette az oldalát. Közben a film újra elindult. A pultos elégedetten jobbra el. Közben mi távoztunk a Hangulatból.

A szomszéd csak hazafelé mesélte el, hogy ugyanolyan VHS magnója van az IBUSZ lakásnak, mint a Hangulatos presszósnak. És, hogy ugyanolyan a távirányítójuk is.

#film